Ars Peadagogiae

Ezen az oldalon az oktatói munkám során alkalmazott és számomra fontosnak tartott elveket és nézeteket foglalom össze. Szerintem segíti az oktatás folyamatát (kifejezetten a felsőoktatásban), ha ezekkel nem csak a tanár, de a diákok is tisztában vannak. Az itt közölt nézetek szigorúan magán véleményem és nem minősíti vagy képviseli semelyik intézmény véleményét, melynek tagja vagyok.

蒙, ䷃; A balga gyermek

A fiatalkori bohóság sikeres. Nem én keresem a balga ifjút, a balga ifjú keres engem. Az első jóslásnál felvilágosítom. Ha kétszer, vagy háromszor kérdez, az már molesztálás. Ha pedig molesztál, semmiféle felvilágosítást sem adok. Előmozdító az állhatatosság.

A jel ugyanúgy tanáccsal szolgál a tanító, mint a tanítvány számára. A fiatalság-bohóság gondolata e jelben kétféle módon is kifejezésre jut. A fölső jel, a Ken képe a hegy, az alsóé, a Kané pedig a víz. A hegy alól előbukkanó forrás pedig a tapasztalatlan ifjúság jelképe. A fölső jel tulajdonsága a nyugvás, az alsóé pedig a mélység, a veszély. A veszélyes mélység előtt való nyugodt időzés ugyancsak az ifjúkor gyámoltalan bohóságának a szimbóluma. A két jelben bennerejlik azonban az út is, amelyen keresztül az ifjúkori bohóság leküzdhető. A víz olyasvalami, ami szükségképpen továbbfolyik. Amikor a forrás a felszínre tör, természetszerűleg nem tudja azonnal, hogy hová-merre. Azonban kitartó csordogálásával feltölti a bemélyedéseket, amelyek akadályozzák a továbbhaladásban, s végül sikert ér el.

Fiatalkorban nem rossz a bohóság. Az ember ezzel együtt is sikeres lehet, csak tapasztalt tanítót kell magának találnia és a helyes attitűddel kell ahhoz közelítenie. Ehhez az első az, hogy az ember tudatában legyen a saját tapasztalatlanságának és rászánja magát arra, hogy tanítót keres magának. Ez a szerénység és érdeklődés elengedhetetlen a megfelelő befogadó-készség kialakulásához, ami a tanító iránti tiszteletteljes elismerésben fog megnyilvánulni.

Ezért kell a tanítónak várnia, amíg felkeresik őt. Semmi esetre sem szabad magát ajánlgatnia: csak ebben az esetben fog az oktatásra a megfelelő időben és megfelelő módon sor kerülni. A válasznak, amit a tanító a tanítvány kérdésére ad, világosnak és egyértelműnek kell lennie, olyannak, mint amilyet a jóslatkérő is kapni szeretne. A másik oldalon viszont úgy kell ezt aztán fogadni, mint a kétségek feloldásának és a döntésnek a kulcsát. A bizalmatlan, vagy át nem gondolt továbbkérdezés csak arra jó, hogy molesztálja a tanítót, aki ilyen esetben a legjobban teszi, ha hallgat és tudomást sem vesz a további kérdésekről, hasonlóan a jósláshoz, ahol ugyancsak egyetlen választ kapunk, s minden további, kételkedő kérdés elutasításra kerül. Ha mindehhez még állhatatosság is járul, amely nem hagyja abba mindaddig, amíg az ember pontról pontra mindent el nem sajátít, akkor teljesen biztosak lehetünk a szép sikerben.

“A kapitányt szolgálom, de kiállok a legénységért”

Az oktatás nem csak a tanárok munkájából áll. Számtalan más személy dolgozik még az intézményekben. Az intézmény célja ideális esetben hasonló a tanulók céljaival, de véleményem szerint a teljes egyezés nagyon ritka. Például, az oktatási intézmények egyben munkahelyek is, így törődniük kell saját maguk és alkalmazottaik fenntartásával is. Ezekben az intézményekbe a tanár vagy oktató képviseli (többek között, de talán a legismertebb) érintkezési felületet a tanulók és az intézmény között. Ebből a szempontból az oktatók szerepe kettős, az intézmény részei, de munkájuk (hivatásuk) közvetlenül érinti a diákokat.

Az oktatás a hallgató és a tanár közös munkája

Az oktatás célja, csak akkor valósulhat meg, ha a tanár megfelelő munkát fektet bele, hogy átadja és tanuló megfelelő munkát fektet bele, hogy befogadja azt. Bármelyik hiányzik az a folyamat sikertelenségéhez vezet.

Sose csapom be a hallgatót nem-megalapozott érdemjeggyel

Az értékelés célja, hogy jelezze a hallgató felé milyen mértékben sikerült elsajátítani a majd a munkája során használandó képességeket és tudást, az oktató (és a legtöbb esetben az intézmény) véleménye szerint. Ezt a tanuló egy többnyire biztonságos környezetben sajátíthatja el. Döntéseitől nem függ, hogy elveszti-e az állását és a családja pénzkereseti lehetőségét, hibái nem veszélyeztetnek életeket és nem okoznak kárt másoknak. Azzal hogy a tanuló hozzám fordult megbízott bennem, hogy legjobb tudásom és meggyőződésem szerint jelzem felé, hogy el tudja-e majd végezni a munkáját. Ezt a bizalmat, semmilyen elfogult érdemjeggyel nem fogom elárulni: sem jobbal, sem rosszabbal. A munkahelyen fizetést nem a megfelelő körülményekre, vagy a személyes élethelyzetre kapunk, hanem a megfelelő minőségben elvégzett munkára.

Az értékelés és osztályozás a tanár feladata

A tanuló azért kereste fel a tanárt, hogy elsajátítsa a későbbi munkája során használandó képességeket és tudást. Vagyis a tanuló elfogadta, hogy a tanár tapasztalata, képességi és szándéka szerint több ismerettel rendelkezik mint ő az adott szakterületen. Az értékelés célja, hogy jelezze a hallgató felé milyen mértékben sikerült elsajátítani ezeket. Ezekből következik, hogy a tanulók nem képesek saját magukat értékelni, hiszen ha ezt meg tudnák tenni, nem lenne szükség az oktatásukra. Tehát a tanár felelőssége, hogy a tanuló megértse az értékelés és az osztályozás jelentését, míg a tanuló felelőssége, hogy elfogadja az értékelést és annak megértése után iparkodjon fejlődni, hiszen ezzel később sikeres lehet a munkájában.